Velodrom

2 éve készülök eljutni a Velodrom Millenárison szervezett interaktív veterános eseményre. Ez nem amolyan Syma csarnok piros szőnyeggel, tükrökkel, bóvliárus bazárokkal, tolakodó tömeggel és "púderrel".

Ez a valóság, bájosan kopott régi gépezetek a bájosan valóságos műszaki problémáikkal, szivárgó olajjal, füsttel, és olyan motorhanggal amit meg sem kísérelnék írásban megfogalmazni...

Nem könnyítette meg a helyzetet, hogy az éves Vespa találkozó ugyan erre a hétvégére volt szerezve és nem mellesleg 260 km-el arrébb, az Őrségben. Egészen bonyolult két kihagyhatatlannak titulált eseményen egyidejűleg részt venni. Csürötök délelőtt gondoltam indulni Vas megyébe, de még a GS világításával bajlódtam, így a végén csak este 10-re értem le Szalafőre, naná, hogy a PX-el (:

Aztán szombaton kb 4 óra alvás után mérsékelten másnaposan reggel fél 8-kor sikerült elindulnom és egy megállással délre hazaérnem, majd össze szednem magam és öltözék, motor, szerszámok magamhoz vétele után 3 felé kiérni a Velodorm oválpályájára. Már sorban állás közben konstatáltam, hogy csak a két Bugatti miatt megérte fájó szívvel korábban visszamotorozni az eddigi legjobban sikerült találkozónkról.

Az ovál pálya fotókról nem tűnik különösebben félelmetesnek, a valóságban viszont az a 38 fokos dőlés bizonyára többeknél generált fejvakargatást. Rám legalábbis a pálya dőlése, burkolatminősége, kibólyázott felületkitörései, egy szerencsétlen baleset, valamint a motorom életkora és az a tény, hogy gyakorlatilag indulás előtt raktam össze, és nem sok időm volt tesztelgetni na és persze a pályára hajtás előtti jótanácsok kimondottan adrenalin növelő tényezőként hatottak. Itthon szépen pötyögött a motor, stabil indulás, stabil alapjárat, jó gázreakció stb. Ott már a regisztrációs asztaltól való távozáskor bizonytalankodott, majd alapjáraton végig, de 2-3 kör nyélgázon puffogás után összeszedte magát. Hihetetlen érzés a már említett körülmények és legalább 10 a motorból jövő különféle cicergések közepette kőrözni. Teljesen magába szippantott az élmény... A valóságba az a már régebbről jól ismert hang rántott vissza amikor a dugattyú hőtágulása túlmutat a hengerén, túlmelegedett, megszorult. Fél körig vitt még a lendület, majd vissza 3. beindult és hajrá. Olyan nincs, hogy én onnan lejövök. Még egy kört bírt aztán le is intettek, de pont megállt megint. Az esti futamnál 6-7 kör után szintén hallottam már, hogy melege van, és igyekeztem is kevésbé hajtani, de mikor van lehetősége az embernek veterán motorokat előzgetni egy döntött pályán még egyszer, főleg, ha jövőre tényleg lebontják. Három a magyar igazság, harmadjára is megállt. Nagyon nem örültem neki, de talán a 6%-os keverék és a többnyire időben kikuplungolás miatt annyira nem lett nagy baja, mert megy a motor szépen, csak zavar a tudat, hogy a gyári 54 éves dugattyút kentem meg egy picit. De valószínűleg nem fogom tudni megállni, hogy ne nézzek majd rá. Egy szóval, szuper volt, köszönöm a szervezést Noszvai Andrásnak és akik mögötte voltak :)

Több kép ITT !

GS

Többnyire minden alkatrész meg van már hozzá, miszlikre szedtem, lekapartam róla a rozsda nagy részét, lekezeltem, políroztam és a kasztni elkezdte magához vonzani az alkatrészeket, persze a korához illően öregesen, megfontoltan... Mondanám, hogy sokszor az az érzésem mintha egy lukas kannába engedném a vizet, ami sose telik meg emiatt, de nem lenne tökéletes hasonlat, amiben a GS esetében a víz az időt szimbolizálja, de egyszer csak elfogynak az alkatrészei és egységes motorként fog felragyogni mint a győzelem legfényesebb csillaga, vagy valami ilyesmi (:

Ciao perspektíva, vagy az utolsó stáci(a)ó ?

installáciaó? koncepciaó?  vagy degeneráciaó, esetleg retardáciaó?

 - konyhai robotizáciaó -

 - a jó szerszám garanciao -

2013

Áldott karácsonyi ünnepet mindenkinek! 2014-ben terveim szerint egy jóval intenzívebb év következik a blog életében.  COMING SOON...

Ciao racionalitás!

Sokan érthetetlenül állnak már azelőtt a tény előtt is, hogy valaki megvesz egy ilyen mopedet és ez több-kevesebb boldogsággal sőt mi több, elégedettséggel tölti el, és a fogyasztói társadalom szabályai szerint megszokott lecsengési periódus, hetek, hónapok múlva sem akar elkezdődni. Épp ellenkezőleg, akár még erősödni is látszik. Ebben a "kiszakadt állapotban" hogyan is lehetne elvárható, hogy ha már hülye vagy, legalább ezek után ésszerű döntéseket hozzál. Mert miért is lenne elég egy többé kevésbé jól működő moped ami nem is néz ki rosszul? Nem! Több kell! Nézzen ki jól és menjen jobban, mindkét fogalom elég relatív, de ha már ilyen igényeid támadnak akkor pont magasról teszel a társadalmi elvárásokra és a rendszerben elfoglalt helyedre és nem érzed feleslegesnek, hogy a motor vételárának 2-3-szorosát még ráköltsd egy mopedre amivel gyakorlatilag bármit is csinálsz a járműhierarchia legalja maradsz még a sántán kerekesszatyrot húzó nagymamák szemében is. De te boldog vagy, kellhet ennél több?

GS

GS mint Grand Sport vagy mint Grand Sz***s?  mivel az alagút végén nem hogy fény, de még egyetlen beszűrődő foton részecske sem látszódik, így ezt még korai volna eldönteni. Magam sem értem, hogy egy egyhengeres 2 ütemű motor hogyan tud ennyi leküzdeni való feladatot generálni. Fel sem tudom fogni, ha hasonló körültekintéssel és minőségben szeretnék megcsinálni egy autómotort, netán egy V8-ast, akkor milyen démonokkal kéne megvívnom. És a V12-ről ne is beszéljünk, mondjuk egy nagy kedvencem, a Lamborghini Espada felújítása milyen tortúra lehet...Na meg, hogy Chip Foose hogyan újít fel egy komplett autót egy hét alatt :)

Visszatérve a GS-re remélem hamarosan össze tudom fűzni a blokkot végre, és akkor legalább kisebb helyen elfér, mert a hengerfej és a karburátor kérdése még mindig kérdéses.
Nem tudom, hogy a Velodromra készen lesz e a motor, de nagyon szuper volna, mert ott mégis stílusosan tehetné meg az első köröket az újáéledése örömére.

The Time Machine

150 GS a mítikus modell...  2004-ben Imolában láttam ilyen motort először, akkor még egész baráti árakon. A fejembe is vettem, hogy következő évben vissza kell mennem egy ilyenért. Akkortájt jöttek rá az emberek, hogy a régi használhatatlan vackok mennyire trendik és elkezdődött a talán napjainkban tetőző brutális felértékelődés. Ami a legtöbb kultikus vagy annak kikiáltott veterán járművet érintette. Szóval egy évre rá már is az irrealitás világába emelkedtek az árak. (Nyilván az előző évekhez képest) Ma már szemrebbenés nélkül kifizetném az akkor hitetlenkedve tapasztalt árak mindegyikét :)

Így hát nem lett GS, még 1-2 évig erőlködtem kicsit ezen a projekten, de aztán el kellett engedjem a kezét. Ez olyannyira sikerült, hogy az utóbbi években meg sem fordult a fejemben, hogy nekem kellene egy ilyen motor. A felújítottak drágák és csúnyák, a fellelt állapotúak legfőbb jellemzője meg, hogy nincs. Vagy olyan állapotúak, hogy az aquincumi leletek között is csak a tárgyleírásból derülne ki mi is az...

Majd 8 év után 2012 februárjában hozzám sodorta a "szél" a kultikus sorozat egyik tagját. Egy Augsburgban gyártott 5. szériát.

Az ülés hiányzik, a motor hiányos és kosárban van, mechanikus alkatrészei szinte mind nagyon rossz állapotban. Viszont mindez az idő műve nem a kontároké. Így a váz egy "kémlelőablak" kivételével szinte tökéletes, a fényezés is kimerült egy vékony színben azonos réteg felvitelével. Szinte csoda, hogy Magyarországon így átvészelte az utóbbi évtizedeket. És az agynélküli felújítási láznak sem esett áldozatul.

Szent Kristóf vigyázott rá.

A felújítás csak a mechanikus és funkcionális egységeket fogja érinteni, a kasztni konzerválva lesz.
Az álmok még ha nem is mindig azonnal, de valóra válnak :)