Cady garage -vespamania-: 2014

2 éve készülök eljutni a Velodrom Millenárison szervezett interaktív veterános eseményre. Ez nem amolyan Syma csarnok piros szőnyeggel, tükrökkel, bóvliárus bazárokkal, tolakodó tömeggel és "púderrel".

Ez a valóság, bájosan kopott régi gépezetek a bájosan valóságos műszaki problémáikkal, szivárgó olajjal, füsttel, és olyan motorhanggal amit meg sem kísérelnék írásban megfogalmazni...

Nem könnyítette meg a helyzetet, hogy az éves Vespa találkozó ugyan erre a hétvégére volt szerezve és nem mellesleg 260 km-el arrébb, az Őrségben. Egészen bonyolult két kihagyhatatlannak titulált eseményen egyidejűleg részt venni. Csürötök délelőtt gondoltam indulni Vas megyébe, de még a GS világításával bajlódtam, így a végén csak este 10-re értem le Szalafőre, naná, hogy a PX-el (:

Aztán szombaton kb 4 óra alvás után mérsékelten másnaposan reggel fél 8-kor sikerült elindulnom és egy megállással délre hazaérnem, majd össze szednem magam és öltözék, motor, szerszámok magamhoz vétele után 3 felé kiérni a Velodorm oválpályájára. Már sorban állás közben konstatáltam, hogy csak a két Bugatti miatt megérte fájó szívvel korábban visszamotorozni az eddigi legjobban sikerült találkozónkról.

Az ovál pálya fotókról nem tűnik különösebben félelmetesnek, a valóságban viszont az a 38 fokos dőlés bizonyára többeknél generált fejvakargatást. Rám legalábbis a pálya dőlése, burkolatminősége, kibólyázott felületkitörései, egy szerencsétlen baleset, valamint a motorom életkora és az a tény, hogy gyakorlatilag indulás előtt raktam össze, és nem sok időm volt tesztelgetni na és persze a pályára hajtás előtti jótanácsok kimondottan adrenalin növelő tényezőként hatottak. Itthon szépen pötyögött a motor, stabil indulás, stabil alapjárat, jó gázreakció stb. Ott már a regisztrációs asztaltól való távozáskor bizonytalankodott, majd alapjáraton végig, de 2-3 kör nyélgázon puffogás után összeszedte magát. Hihetetlen érzés a már említett körülmények és legalább 10 a motorból jövő különféle cicergések közepette kőrözni. Teljesen magába szippantott az élmény... A valóságba az a már régebbről jól ismert hang rántott vissza amikor a dugattyú hőtágulása túlmutat a hengerén, túlmelegedett, megszorult. Fél körig vitt még a lendület, majd vissza 3. beindult és hajrá. Olyan nincs, hogy én onnan lejövök. Még egy kört bírt aztán le is intettek, de pont megállt megint. Az esti futamnál 6-7 kör után szintén hallottam már, hogy melege van, és igyekeztem is kevésbé hajtani, de mikor van lehetősége az embernek veterán motorokat előzgetni egy döntött pályán még egyszer, főleg, ha jövőre tényleg lebontják. Három a magyar igazság, harmadjára is megállt. Nagyon nem örültem neki, de talán a 6%-os keverék és a többnyire időben kikuplungolás miatt annyira nem lett nagy baja, mert megy a motor szépen, csak zavar a tudat, hogy a gyári 54 éves dugattyút kentem meg egy picit. De valószínűleg nem fogom tudni megállni, hogy ne nézzek majd rá. Egy szóval, szuper volt, köszönöm a szervezést Noszvai Andrásnak és akik mögötte voltak :)